A területre vonatkozó rendezési terv is igazodik a terület ártéri státusához és ennek megfelelően kötelezi az újonnan építkezőket, hogy miket kell betartaniuk (ott kezdődik, hogy a padló legalacsonyabb szintje a telekhez képest minimum 190 cm – a mindenkori legmagasabb Duna szint felett).

A fentiekből egyenes következmény, hogy a házakat lábakra kell állítani. Aki tervezett már ártérre, az tudja, hogy ez egy speciális tervezés, mással nem összevethető épülettömeg  kialakítására ad lehetőséget.

16 éve terveztem már ide a szomszéd telekre, a zöld tetős ház meg is jelent a Szép Házak-ban. Akkor még mások voltak a beépítési előírások és nem volt meghatározva a minimális padlómagasság, így inkább csak érzésre lett meghatározva a szükséges magasság, amiről aztán később kiderült, hogy alul lett kalkulálva. Azóta bizony sajnos többször is megfordult a Duna vize a süllyesztett nappaliban. Szintén korábban terveztem a közvetlen szomszédba – itt a Rómain – egy ikerüdülőt is, de csak az egyik fele épült meg, az sem a tervek szerint. Igaz már a tervek is meg lettek erőszakolva az értelmezhetetlen igények miatt.

Egy lábakon álló háznak vannak sajátos következményei és tervezési kötöttségei, ilyen pl. a megközelítés vagy a terasz kialakítása – ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert ebben az esetben beleszámít a telek beépítettségébe illetve a bruttó szintterületbe. Bár a célszerűség a tisztán lábakon álló kialakítást sugallja, azért a legtöbben építenek a földszintre is helyiséget azzal, ha kell, legfeljebb kiürítik. Így került mindkét házban a kazánház a földszintre.

A két épület belső kialakításában nagyon hasonló, csak a hátsó egy szinttel magasabb. A két házat a szülők és a fiúk építi.

A földszint alaprajzai

1. emelet alaprajzai

2. emelet alaprajzai

A folytatásra kattintva a két épület látványterveit nézhetik meg.