Ma 8 napos az iMac, kezdem megszokni, azt hiszem megtartom:-)
No de kezdjük elölről. Adott volt egy házi hálózat win-es gépekkel részben LAN hálózaton, részben G-s wifin kapcsolódva, ez utóbbit inkább csak a laptopok miatt volt szükséges anno kialakítani. Adva volt egy kis HP nyomtató színes anyagokhoz, egy A3-as Develop másoló-nyomtató és egy elég régi CADJet2 plotter.
Az iMac és egy Mac mini mellé egy új router is beszerelésre került, és ha már úgyis mac, akkor legyen rendszerspecifikus, így került egy Airport Extrem is a rendszerbe. Ez utóbbi mellett szólt, hogy mivel a mac-ek már alapból N-es wifivel érkeznek, amik kiválthatják a LAN-t így a router-t is mindenféleképpen cserélni kellett. Mellette szólt még az is, hogy van rajta egy nyomtatóport, így nem kell nyomtatószerver illetve mindig valamelyik géphez kapcsolódni, hanem a hálózaton, mindenki "saját jogon" nyomtathat.
A feladat az volt, hogy a régi win-s gépek (részben átmeneti) működése mellett integráljuk a mac-eket úgy, hogy természetesen mindenhonnan lehessen nyomtatni (további madzagok kihúzása nélkül!).
Az előretelepített iMac bekapcsolása után szinte percek alatt élesedett, azonnal észlelte a régi win-es wifi-t, rá is kapcsolódott és egy izmosabb (700 MB) frissítés után gyakorlatilag működésképes lett. utána még kellett neki 1-2 upgrade, de gyakorlatilag kész volt.
Ezután jött a BT egér és billentyűzet párosítása a géppel, ami szintén viszonylag gyorsan ment. Később azonban adódtak gondok, mert amikor ki akartuk próbálni a minivel is, csak sokadik próbálkozásra lehetett összeházasítani őket. Valószínűleg ebben az is közrejátszik, hogy a BT billantyűzet igen gyorsan stand-by-ba kapcsol, ha nincs aktivitás, vagy valami más oka lehet, nem tudom.
Nem fogjuk most már cserélgetni őket, sőt mivel ez a csonkolt billentyűzet annyira nem (win)kézhez álló, azt hiszem le fogom cserélni NUMpados változatúra. Azon ráadásul van 2 USB csatlakozóhely, igy egy fényképezőgép vagy pendrive miatt nem kell a gép háta mögé mászni. Maga a billentyűzet kialakítás teljesen egyforma, igen vékony a konstrukció és soha többé nem szeretnék másfajta billentyűzeten írni, annyira kézre áll, kicsi a gombok mozgása, mégis pontosan lehet használni őket, nem csúszik le az ember ujja róluk. Szóval 10 mp alatt úgy át lehet szokni rá, hogy soha többé másikon...
Roppant idegesítő, hogy különböző törléseket hol az FN+backspace, hol a command+backspace billentyű kombinációval lehet csak végrehajtani, nem is szólva arról, hogy egy sima + jelet is csak shift és + jel együttes leütésével lehet bevinni... és még számos nehezen megszokható eltérés van rajta. Nem igazán értem mi értelme van egy ilyen billentyűzetnek és miért nem csinálnak teljes értékűt NUM paddal??? Mert hogy az tutti lenne.
A wifi mindezideig még a régi router-en ment, hogy valami maradjon közben stabil is :-). a szívás inkább a mac saját router-ével kezdődött, mert bár a mini egyből rácuppant az új "anyjára", az iMac ragaszkodott a régi routerhez, majd amikor az végleg lekapcsolásra került, akkor nem akart a saját rendszer routerével kapcsolódni.
Elég bosszantó dolog volt, majd amikor sikerült végre összehozni őket, állandóan ledobta a hálózatról, sőt még most is ledobja elég sűrűn, főleg ha nagyobb állományokat kezdek el rajta másolni és rajta is csak a szokásos gyógyír segít, a restart. E tekintetben a mini jobban vizsgázott. A vicces az volt, hogy a régi win-es gépek szinte különösebb gond nélkül felmásztak az új hálózatukra és stabilan ott is maradtak. Cca 200 GB adatot kellett átszívni róluk, ami nem volt kis teljesítmény.
Ezután jöttek a nyomtatók, amikről azt kell tudni, hogy sem az A3-asnak sem a plotternek nincs mac-es drivere, ergo azokat csak win alól lehet elérni, egyedül a kis HP nyomtatóról derült ki szinte véletlenül - egy cikkből - hogy van hozzá driver.
Egy cikkben olvastam arról, hogy a legfrissebb OSX-hez kibővítették a drivereket és bizonyos gyártók régebbi típusait is felvették a listára, így bár a HP 5110-esemnek korábban nem volt, most mégis van mac-es drivere. Köszönet HP és Mr. Jobs!
Szóval ez volt az a pillanat, amikor kvázi "erőszakot" kellett elkövetni a mac-en és rá kellett tenni egy windows-t. Mivel a működőképesség tekintetében enyhén paranoiás vagyok, azért ha valamiből nincs minimum kettő másolat, akkor nyugtalanul alszom.
Windowsra két dolog miatt volt szükség, egyrészt bizonyos programok csak azon futnak (útnyilvántartás...), másrészt a nyomtatóink 2/3-a csak win-es driverrel rendelkezik.
Ha minden kötél szakad, először kell lennie egy teljes értékű win-nek, ezért a beépített Bootcamp-pel felkerült rá egy 15 Gb-os partícióra egy teljes win XP a szokásos módon és a szokásos :-) idő alatt. A mac telepítőjéről installálódtak a perifériák és az apróvadak. Szóval ismét volt egy Windows-os gépem, de most már panorámás zöld mezővel :-).
folytatásTovábbi cikkek e témában
Nyomtatás
